Egy csillag ragyog fenn az égen hívogat a végtelen fénye rám vetődik, emlékezem. Ha alszanak a fények mosolyod ragyog a messzeségben. Arcod ott dereng a falakon. A hangod szól egy szalagon.
Nem lehet nem gondolni rád. Mindegy, vállalom vagy tagadom, de szent igaz, hogy akaroNem tudok nem. Olyan nagyok az unokáid. Talán miattuk fáj leginkább a hiányod.
Tudom, hogy azzal a gyönyörű csillogó szemeddel néznél Pankára, hogy milyen nagy már. Marcival akit nem is ismerhettél. Ez a legrosszabb mert tudom, hogy ők milyen csodából maradnak ki.
Biztos találkozunk egyszer és akkor majd mindent. De ilyenkor a hiányod még jobban tombol bennem. Hiányod megint bevájt szívembe, csak sápadt lehelet száll bennem, minden hitetések győztek kegyelemmel, mert győzni szerettem, és asszony lettem.
Később kiismertem magam, erre meg arra kóboroltam, az illatok egymásután szállnak utánam tagadva titkodat. Felelet nincs hiányodról, szél sem rebben, de meddig. Szél suttog a te hangodon, hárfán a dallam csupa báj, őszi levél egyre pereg, hiányod nagyon-nagyon fáj. Ezen a napon minden más Újra mélyen érint meg a gyász Nincs már velünk együtt Kit ismertünk vagy szerettünk Ma lélekben újra együtt lehetünk.
Eszembe jutnak az együtt töltött napok Fülemben újra megcsendült a hangod Szinte látom minden mozdulatod Nem is tudhato mennyire fáj hiányod. Nélküled fáj , sajog a szívem. Magányosan sírok az ágyamon. Miként a tiszta űrben a világok, lebeg keringve bennem a hiányod ” „Nincs semmim, elvesztem. Fehér, lila virágtenger borítja be a halmokat, gyertyák füstje száll az égre, távolból szól a. Félve lépek az avaron, ne zavarjam szelíd csönde virágcsokor a kezemben, elhullott már minden könnyem.
Tess vagyok lassan éve vetem papírra a bensőm legapróbb rezdüléseit, félelmet és ábrándozásait. ABakancs listám élén a. Oka: Zolikám nagyon fáj a hiányod ! Kattintson a gyertyára a továbbiakért. Nem tudtam tőle elköszönni tegnap akartam hozzá bemenni nem volt már alkalmam elmondani neki hogy mennyire jó ember és hogy mennyire erős mennyire felnézek rá és hogy szeretem.
Akkor próbálok sírni amikor a gyerekeim nem látnak, nem akarom megijeszteni őket mert emlékszem gyerekként mindig féltem ha sírt az én erős anyukám. De néha nincs menekvés a kiváncsi kis tekintetek elől. Panka már nagyobb ő úgy éli át, hogy megrendíti a hiányod. Ha ébren vagyok, fáj , lüktet hiányod , néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok.
Ha lesz egy szív maj mely érted dobban, Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban. Azt mondják, ha meghaltál már nem fáj semmi. Nekem mégis fáj hiányod.
Hiányzik az érzés, mit melletted éreztem, Hiányzik az idő, mit veled tölthettem, Hiányzik amit adtam, s amit cserébe kaptam, Hiányoznak az emlékek és a veled töltött gyönyörű szép percek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.